Az egyiptomi piramisok építésének rejtélyeit még mindig kutatják, és már több elmélet is született arról, hogy az ókori technikákkal hogyan tudták mozgatni a hatalmas köveket. A gízai építmény, amely az oroszlántestű és emberfejű mitológiai alakot, a szfinxet idézi, szintén sok fejtörést okozott. Egyik elmélet szerint, amit most egy kísérlet is megerősített, a 73 méter hosszú, 20 méter magas és 19 méter széles építmény kialakításában természeti erők is szerepet játszhattak, majd emberi kéz finomította az óriási szobrot.
Az űrkutató és geológus Faruk el-Baz már negyven évvel ezelőtt azt állította, hogy a Szfinx testének kifaragásában a szél is szerepet játszhatott. Most a New York Egyetem alkalmazott matematika tanszékének kutatócsoportja megerősítette a teóriáját.
A kutatók először is modellezték azt a tájat, amely a szfinx építésének időpontjában, nagyjából 4500 évvel ezelőtt létezhetett. Ezután megvizsgálták, hogy a szél hogyan formálhatta a Gízában található mészkőképződményeket.
Leif Ristroph, a kutatócsoport vezetője, azt állította, hogy egy lehetséges eredettörténetet kínálnak. Laboratóriumi kísérleteik kimutatták, hogy a szfinxszerű képződmények a gyors áramlások és a szélerózió hatására alakulnak ki.
A Physical Review Fluid folyóiratban elfogadott tanulmány szerzői először jardangokat hoztak létre. A jardangok olyan földfelszíni képződmények, amelyek sivatagokban alakulnak ki, és a szél állandóan egy irányból fújó erejének köszönhetőek. A szél homokszemcséket is szállít, amelyek lecsiszolják a nagyobb tömböket, így púpokká, zátonyszerű képződménnyé válnak. Jellemzőjük, hogy magasságuk és szélességük aránya nagyjából négy az egyhez.
A New York Egyetem a kísérletben dublőrként szereplő gyors vízárammal kezdte lőni a apró jardangjait, nem széllel. A Nagy Szfinx összetétele alapján a csapat keményebb, nem erodálható zárványokat használt a jellegtelen, puha agyaghalmon belül. A kutatók megállapították, hogy az áramlásból származó vízalagút hatására egy oroszlánforma kezdett formát ölteni. Az oroszlán feje, mancsai, ívelt hát és nyaka a keményebb anyagból alakult ki.
Ristroph azt mondta a CNN-nek, hogy a természetben több olyan jardangot is megfigyelhetünk, amelyek úgy néznek ki, mintha egy felemelt fejjel fekvő macska vagy oroszlán lennének. Ezeket gyakran sároroszlánnak nevezik.
A Szfinxről azt mondják, hogy egyetlen mészkőből faragták ki, de el-Baz már egy 1981-es cikkében arról írt, hogy a szobor vagy építmény alkotói csak meglátták, hogy mit kell folytatniuk.
Szalima Ikram, az egyiptológia professzora a Kairói Amerikai Egyetemen, kétségbe vonja, hogy a Szfinx alapja egy jardang volt. „Bár a Nagy Szfinx faragása után a természet is szerepet játszott a további formálódásában, valószínűtlen, hogy az eredeti forma egy jardangon alapult, mivel a környéken jelentős kőfejtő- és munkanyomok vannak” – írta.
Forrás: Telex
Vélemény, hozzászólás?